A Yolo Fuckdate 1 táplálkozás tudományos mivoltát, mi sem bizonyítja jobban, minthogy betartjuk a tudományos élet szabályait és először komoly elméleti felkészüléssel megalkotjuk a teoretikus ételt, melyet később kísérleti úton is igazolunk vagy cáfolunk. Így jártam el akkor is, mikor az szilvalekvárok frontján szabadságharcba kezdtem. Van egy elméleti maximális magassága a szilvalekvároknak, amit állítólag valaki már látott, kóstolt. Én nem voltam még ezen szerencsések között, de minden tőlem telhetőt elkövettem azért, hogy ha már a lekvár kapcsán a pálinka abortuszáról beszélünk, akkor az eredmény olyan legyen, hogy inkább egy szent áldozatra emlékeztessen a gasztronómia oltárán, mintsem egy küretre. Márpedig a
Yolo Fuckdate 1 - Szilvalekvár 2.1
változata után kijelenthetjük, hogy a lekvárkészítés egy olyan magaslatára érünk el, ahová a legtöbb ember légzőkészülékkel sem képes feljutni. Ezek után a legmenőbb bolti lekvár is csak egy vacak nyúlgát lesz ehhez képest. Nekem a Yolo Fuckdate 1 programmal az a célom, hogy mindenkihez eljuttassam azt a tudást, amivel könnyedén szaladgálhatunk fel a gasztronómia Mount Everest-jére, amikor csak a kedvünk tartja. Az alábbi 2:1-ben recepttel olyat alkotunk ami után a
csajod vigyorogva nyalja le
a falatot a fakanálról. A mai receptnek ugyanis van bónusz trackje, amit érdemes elkészíteni és majd csak a szép őszi hétvégéken szabad hozzányúlni. Akkor viszont olyat kapsz, hogy a fal adja a másikat. Olyan, mintha maga Keith Emerson abuzálná a Müpa orgonáját csak neked, és minél jobban elszállnál a zenétől, annál többet pakolna alád a mester.
Hozzávalók
- 6kg szilva
- 0,5dl ecet
- idő
- 1 tábla jó minőségű étcsokoládé a bónusz track-hez
Összesen 12 órányi időre lesz szükséged az elkészítéshez, de ennek a jó részét bármi mással kitöltheted. Az előkészületek pontosan ugyanúgy zajlanak, mint az 1.0-ás kísérleti verziónál. Kétszeri mosás után magozás és negyedelés. A tepsibe rakásnál itt is ügyeljünk, hogy az alsó sor héjjal lefelé, vágással felfelé kandikáljon, mielőtt a többit ráhalmozzuk. A lekvárkészítés legfárasztóbb részét ezzel le is tudtuk. Jöhet a lekvársütés. A múltkori verzió után arra gondoltam, hogy kicsit gyorsítok a folyamaton. Ehhez készült a 2.0-ás elméleti profil, amit aztán az élet tovább finomított.
Az első órában most 200 fokon kezdtem a lekvársütést remélve, hogy egy óra után annyira összeesik a szilva, hogy össze tudom önteni a két tepsi tartalmát. Nem így történt. Maradt a két tepsi a sütőben, amit levettem a puszogós 170 fokra, majd beállítottam, hogy reggelre süsse még 6 órányit a lekvárt. Reggel lekaptam a fóliát a tepsikről és a kisebbik tepsiből átöntöttem a nagyba az alakuló lekvárt. Innentől számítva még 4 órát pátyolgattam a lekvárt (3 órán keresztül óránként, majd az utolsó órában fél óránként kevertem meg).
Mire kész lett, előkészítettem az üvegeket, hogy belekanalazzam a lekvárt. Három üveget megtöltöttem simán, utána jött a
bónusz track
az étcsokival. A csokoládét kézzel összetörtem durva darabokra és ahogy apránként kanalaztam a lekvárt az üvegekbe úgy szórtam a csoki darabokat is bele. Két üveg bónusz track lett a vége. Igazából arra is gondoltam, hogy az egyiket még meg lehetne turbózni egy kis csilivel, de azt majd a 3.0-ás verzióban fogom kipróbálni és lehet, hogy egy kis levendulával is felütöm. Úgy kívánja ezeket, mint őzike a forrásvizet. Az üvegeket visszaraktam még fél órára a sütőbe és utána zártam csak le, közvetlenül mielőtt mentek volna a szárazdunsztba. Most ott pihennek.
