Hazug
Már megint, még mindig én vagyok a hülye. Nem elégszik nem nyugszik, mint dög evő nyüve. Mi sem tetsző míg még van, de rájön ha elmarad.
Test, mi volt, nem ért ellene had, de a legádázabb fenevad is elrohad. Elfogyaszt belülről a gaz és menthetne az igaz mi már rég, messze fordult az ismeretlenbe és menthetne a szó, ami már torkot bántó, mint a citromos só, de az már nem nekem való.
Mindjárt
Kitakarítom a macskát, a wc-t, a kádat, rendberakom a szobám, leviszem a szemetet, felveszem, összerakom, kitakarítom a házat, megtanulom, felmondom, rendszerezem életemet.
Bejárok, figyelek, nem alszok, időben lefekszek, időben felkelek. Ne szarozzanak velem a kétes arcok Igérem önmagam nem leszek
Nem írok, rajzolok, nem játszok, gondolkodni sem fogok lassan és igérem boldognak is látszok Mindjárt… Még nem most! Csak várd ki halkan!