Magyarország, érdemes benézni!

Vietnami Speciális Melegkonyha, Budapest 1105 Előd utca 1. 

Bár az elnevezésről valószínű nem egyeztettek anyanyelvi lektorral, mert élég béna ez így magyar környezetben, de semmi rosszra nem kell gondolni a fura név ellenére: ez egy hagyományos vietnami étterem, sokféle wokos kajával, moderált árfekvéssel, hatalmas adagokkal és egy eléggé kieső helyen. Röviden összefoglalva a pho leves közepes, a wokos kaják ellenben igen ízletesek és frissek voltak a Vietnami Speciális Melegkonyhában. 

A tízemeletesek árnyékában, Kőbánya főterén található a hely egy tipikus kis panelek közötti kiszolgáló kockaépületben, szinte érezhető volt a korábban itt álló TEJÉRT üzlet vagy valami hasonló hangulata. Az étterem vasárnap délben teljesen tele volt, de nem csak vietnamiakkal: tipikus kőbányai család 15 fővel ünnepelte a gyermek gimnáziumi évkezdését mögöttünk. A belső építészetileg az étteremre erősen hatott a korábbi olasz étterem hangulati világa, már ha sok eufemizmussal lehet így nevezni azt, amikor egy vietnami étterem le se meszeli a giccses itáliai lankákat ábrázoló murális művészeti remeket, ami az étterem falának 30 %-át beborítja. De mondjuk nyilván nem egy kőbányai paneléttermen fogom számon kérni az ilyesmit, főleg  ha jól főznek. És ha nem is a levesekről – bár a leveses medúzasaláta miatt még vissza kellene menni – , de a többi ételre ez az állítás igaz volt. 

A marha pho tesztételként nem hozott semmiféle nagy áttörést, de semmiben sem marad el mondjuk a Dang Muoi lánc mögött. Kicsit nekem túltengett benne a só, sok vizet is kívánt utána, ami esetemben az erős nátrium glutamát koncentráció félreérthetetlen jele (tegyük hozzá ebben a legjobbnak tartott Hai Nam sem jobb) de hússal egészen szépen meg volt pakolva. Ebből a kisadag is olyan nagy volt 900 forintért, hogy egy kisevőnek két sült tekerccsel kiegészítve a vasárnapi ebédnek teljesen elég volt, mert a belvárosi nagyadagnak felelt meg. Nem mellesleg láttuk a nagy adagot is, azt valóban egy lavórban viszik ki.

Nagyon szuper volt a háromrét vágott forró sült tekercs is, kívül ropogós, belül rizstésztával és sok fafüle gombával megtöltve (darabja 250 forint).

Az általam rendelt vaslapos kacsa egybesütött zöldségekkel kiváló volt, én szeretem ha ilyenkor megvan az a ropogós külső, ez még sercegett, amikor kihozták, sok kis apró kacsapörc darabokkal megkínálva és egy adag pirított zöldséges tésztával (2300 ft) majdnem kifogott rajtam és ami végképp nem hiányzott, hogy egy grátisz kis csésze pho levest is kaptam mellé. Arra gondolhattak, hogy ameddig hűl a sercegő kacsa, legyen mit fújkálnom meg kevergetnem, bár ha készítenék vietnami szólásokat, biztos idetenném, hogy ajándék phonak ne nézd a fokát, de szerencsére ilyesmivel nem foglalkozom, így ilyesmitől nem kell tartanotok. 

A kiszolgálás gyorsan ment és ha nem is beszéli az amúgy szinte kivétel nélkül vietnami gárda, de érteni jól értik a magyart, minden a helyén volt és egész gyorsan. 

Összefoglalva: egy phoért nem mennék ki ide, de négy embernek már megéri kivillamosozni a Balhától (23-as villamos) vagy az Örsről (3, 62) enni egy jót, mert egy 20-30 %-al olcsóbban megkapja ugyanazt, mint a Belvárosban. Nem mellesleg a falfreskó is megér egy mosolyt! 

Egy jo kőbányait, tesa?!

Solaris (1972) - dir. Andrei Tarkovsky

WoKame, Király utca 58., Budapest

Június óta szemeztem már a hellyel, ami mellett számtalanszor elvonultam a bulinegyed felvonulási területén (a Király utcai templom és a Zeneakadémia között, a Zing után), de csak augusztusban lett belőle intézménylátogatás, és meg kell hagyni, kellemes csalódás volt. 

Elsőre nem nagyon tűnt a hely kuckósnak, a szemben lévő Parázshoz képest meg aztán különösen elütött hideg krómos hangulat, de hát mégis csak egy sushi bárral kevert wok étterem, így nem az indiai Goa tartomány, hanem a japán Chiba City volt az igazodási pont. 

Kétféle udon tésztát próbáltunk, az első mogyorós szósszal, ami nem csípős és a másik a sárga currys, ami a menü legcsípősebb étele. A csípősséget jelző három paprikajel ellenére annyira azért nem bombaerős, egy közepes magyar halászlé szintjét üti meg, egy Wang féle szecsuáni kajához képest ez kismiska. A mogyorós szósz és a sárga curry is nagyon finom volt, nyilván ez nem a japán, hanem inkább a thai konyhára emlékeztetett, de ami ezekben egészen fantasztikus, az az udon tészta állaga, ami kétszer-háromszor olyan vastag, mint a spagetti és van egy kicsit gumis állaga. A tészta 1500-2000 ft körül, választott hústól függően (értéksorrendben csirke, tofu, marha, kacsa, rák; igen a tofu drágább, mint a csirke).  Fonom volt a reteksaláta is, fekete szezámmal megszórt elénk zöld  azukibab, hónapos retek és nyomokban a sárga savanyított retek (takuan) és egy szójaszószos és wasabis, enyhén alkoholosnak tűnő szósszal meglocsolva, de nem nevezném egy kihagyhatatlan salátának, de nekem jól jött a csípős kaja elé egy kis semleges étel. 

Ellenben a két leves, a kókuszos mangóleves és a ház ramene egészen ízletes volt és ajánlom mindenkinek. A mangóleves (700 körül), hideg és édes, leginkább egy tápiókagyönggyel feldúsított mangó lassira hasonlított egy menta levéllel a tetején, ami nagyon illett az ízvilágba, de ez valóban inkább desszert kategória.

A ház ramene (kis adag 890 ft) – amit elfelejtettem lefotózni, így a hely oldaláról loptam ide egy képet róla – nekem nagyon bejött. A ramen japán típusú, a tészta, algalapok, fél főtt tojás és szójabab csíra és valami annyira finom és omlós marhahús, hogy tényleg felsírtam. Az alaplé elég erőteljes, nem a vízízű, hirtelenfőtt kínai ramenre hasonlít, hanem még a phonál is dominánsabb (és láthatóan sűrűbb) erősen húsos ízű (ezt vegáknak nem ajánlanám még hús nélkül sem) az alaplé.  

A helyben szimpatikus még az, hogy a gluténérzékenyekre is gondoltak és van mindenből tamari szójaszószos verzió is és rizstésztával is lehet mindent kérni. Mi a háromfős kajánk végén kaptunk egy csokival töltött sült mochi golyót is grátiszként, ami arra a kérdésre lehetett a látványkonyhán dolgozó szakácsok proaktív válasza, amit egymás között az asztalnál félhangosan feltettünk, hogy ehet-e itt valaki gluténmentes édességet. A kiszolgálás is megfelelő volt és nagyon gyorsan kihoztak mindent, és a króm bútorok mellett családias volt bent a hangulat. 

Összefoglalva lehet mondani, hogy engem levett a hely a lábamról és kétszer voltam és még visszamegyek. A többi képért köszönet Matyinak.

KameHame