Valahogy úgy éreztem, hogy ez GIF-re teremtetett. Egy unatkozó fotós rendszeresen fotózta a növekvő pocakját a terhessége alatt. A fotók egyesével itten vala a link túlvégén:
See more posts like this on Tumblr
#pregnant #pregnancy #photographer #terhesség #fotósMore you might like
Azt hiszem ez az a pont ahonnan kezdhetjük komolyan venni a mobilos fényképezést, függetlenül attól, hogy a folyásiránnyal szemben vagy vele úszunk. Amikor a világ legnagyobb fotós online magazinja arra keres munkatársat, hogy okostelefonos fotózással összefüggésben kéne cikkeket, híreket és teszteket írni, akkor az már mutat egyfajta elkerülhetetlen trendet. Ha tetszik, ha nem.
Egyik szemem sír a másik nevet. Szerintem az okostelefonos fotózás alapjaiban változtatta meg az utóbbi 1-2 évben a vizuális telekommunikáció világát (lásd: Gárdi Balázs interjúm), ez pedig szerintem jó. Olyan lehetőségeket ad a fotós kezébe amiről amúgy álmodni sem mert volna pár évvel ezelőtt. Másrészről viszont ha csak az Instagram és utánzatainak köré csoportosul ez az egész felhajtás, az belterjessé teszi a fotográfiát. Kivédhetetlenül silányítja.
Kilian tájfotói már csak azért is lenyűgöznek, mert ez a német fotós színvak. Gondban van a piros és zöld színekkel. Ez mondjuk a legkevésbé sem látszik meg a fotóin, érdemes megnézni a többit is! Mester!
-
Photo: Kilian Schönberger
English part below.
No. Tudom, hogy a blogom nem kütyükkel foglalkozik, főleg nem táblagépekkel. De néha kell egy kis offtopik, bár ha azt vesszük, hogy ez egy remek fotós kiegészítő, akkor talán annyira nem is térünk el az eredeti témától. Szóval ma volt alkalmam kipróbálni az új iPadet, “retina kijelzőstül”, mindenestül. Gyors, okos, meg minden amilyen már az elődmodellek is voltak. Na de itt van ez az extrém felbontású kijelző. Nem lesz belőle a grafikusok munkaállomása, de azért korrekt a minősége, színekben, betekintési szögekben, szaturációban, mindenben abszolút a legjobb az ilyen kütyük között. De van nem kevés probléma is ezzel, főleg az a fajta idióta átgondolatlanság ami az Apple-t jellemzi. A felbontás extrém magas… tartalom fogyasztásban még odáig sem jutott el az IT világ, hogy a FullHD meglegyen, hogy weboldalakat optimalizáljuk ekkora felbontásra és a többi blődség. A legkomolyabb gond, hogy a webtartalmak nagyon durván le vannak maradva az új iPad retina kijelzőjének felbontásától. Képzeljetek el egy fotós közösségi oldalt vagy magát a Tumblr-t ahol egy átlagos fotó úgy kb 500-600 pixel széles a hosszabbik oldalon. Nyilván egy fotós sem akarja feltölteni a fotóit több megapixeles felbontásban. De én például feltolom DeviantART-ra 1280 pixeles szélességben (!) is, de ez még mindig rettentően kevés a “retina kijelzőhöz”.
A próba során az első utam a DeviantART-ra vezetett, hogy színes és szagos fotókat bámuljak meg. Hát ocsmány volt. Kupac fos… csak, hogy nagyon finoman fejezzem ki magam. Az 500 pixel széles fotókat húzza ki hatalmasra. Egyszer próbáljátok ki, hogy a mostani monitorotok felbontásánál négyszer-ötször kisebb fotót felnagyítotok teljes képernyőre. Na ez pont olyan. Mint szutyok SD filmet nézni HDTV-n.
Lövésem sincs, hogy mi szükség van ekkora felbontásra. Értem én, hogy az Apple annyira GUI mániás, hogy az egész iOS-t a pixelpontosan legyártott grafikák köré építette fel, ezért a régi alkalmazásokkal való kompatibilitás legkényelmesebb (de nem a legjobb) módja, hogy megduplázzák a régi eszköz felbontását. De ez így esztelen, pazarlós és rohadtul semmi értelme. Rondább egy webre töltött fotó látványa ezen a kijelzőn, mint az iPad 2 alacsony felbontású pixel mocsarában.
Saját fotókat nézegetni ekkora felbontáson viszont elég hálás tud lenni. De ez egy alapvetően webes tartalomfogyasztásra kihegyezett vas…
–
I know this is not a “gadget” blog, but sometimes I need to write offtopic posts. So, today I tried the “New iPad” and the retina display. Okay, the overall display quality, gamut and colors are pretty good, but problems are coming with this resolution. The web contents usually far far away from this resolution, especially the images.
DeviantART was the first website that I visited. The photos and other images (including the webpage GUI elements, buttons) are looked like a piece of shit. The browser duplicates every pixels. The experience is like when you watching SD movie in HDTV. I don’t know why this extreme resolution needed in a handheld multimedia gadget.
If somebody want to make a biographical movie, I recommend Michael Imperioli for this role.
War tapes #1
I think this is the most famous war photo which captured by Robert Capa (aka Endre Friedmann) in 1944. Fact: Capa’s hands wasn’t shaking, the photos screwed up by the 15 years old laboratory assistant in London.
Photographer: Robert Capa (aka Endre Friedmann from Hungary)
Gear: Contax II camera with 50mm lens
Location: North-France, Normandy, Omaha beach
Time: June 6, 1944, Operation Overlord, D-Day
Publisher: LIFE magazine, June 19, 1944
Háborús tekercsek #1
Azt hiszem egy kis mini sorozatot akarok beindítani régi háborús felvételek bemutatásával. Nem akarok egyik felvételről sem túl hosszan értekezni, csak egy-két érdekes tényt közölni mellettük. Az első poszt a témában Robert Capa (avagy ahogy még ismerhetjük: Friedmann Endre) legjobban sikerült fotója az 1944-es évből. Persze számomra a szicíliai sorozat is nagy jelentőséggel bír, de azért itt megmutatkozik, hogy mi van akkor ha a fotós kezéből elszáll az irányítás, valaki belekontárkodik a munkájába és ezzel feljavítja az eredeti koncepciót. Capa saját bevallása szerint is teletojt gatyával ment vissza Londonba a szövetséges erők partraszállása után. Talán ekkor értékelte át először a híres “Ha nem elég jók a fotóid akkor nem voltál elég közel!” kijelentését. A LIFE magazin laborjában a 15 éves Larry Burrow (aki később maga is háborús fotós lett és szép eredményeket ért el) egy kicsit jobban megpirította a tekercseket, mint kellene. Emiatt mosódtak el. Mindössze pár fotó menekült meg a felbecsülhetetlen értékű sorozatból. Ebből tíz darabot leközölt a LIFE, melyhez a “Slightly out of focus” (azaz eléggé szellősen fordítva: “Kissé elmosódva”) magyarázó szöveget mellékelték. Ezt követően szakmai körökben cikizték a magyar fotóst azzal, hogy Normandia partjára lépve remegett a keze. Robert ezt annyira sértőnek érezte, hogy később önéletrajzi ihletésű regényének (forgatókönyv vázlatának) is pontosan ezt a címet adta.
Mellesleg páratlanul jó könyv! Mindenkinek ajánlom a beszerzését! :)
Source: magnumphotos.com, life.com
