bandirepublic

kajla, boci, sport, kapucíner, africana, maci, balaton. az én gyerekkoromban ilyen csokikat ehettem, mert ezeket lehetett csak kapni a 80-as évek első felében magyarországon. persze én is olyan voltam, mint a gombóc artúr, aki minden csokoládét szeretett, legyen az lukas, kerek, négyszögletű vagy bármilyen.

“nugátszerű”

akkor még nem tudtam, hogy ezek sajnos elég szarok voltak mind. aztán 83 körül a szomszédunk ausztiába ment dolgozni és ennek következtében egy őrületes dimenzió ugrás következett be az életemben, legalábbis a gasztronómiai élmények tekintetében.

az első sokk akkor ért, amikor a szőrös krumplit kettévágva belül valami zöld izét láttam fekete magokkal. ráadásul kiderült, hogy ez egy gyümölcs, amit kiwinek hívnak. a teljes rendszer szintű zavar akkor állt be nálam, amikor megláttam életem első toblerone csokiját, ami baszki háromszög alakú volt. a 8 éves fejemmel s a hátam mögött lévő élettapsztalattal nem tudtam összeegyeztetni ezt az élményt a valóságábrázolás egyetlen műfajával sem. valami ilyesmin mehettek keresztül azok a szerencsétlen őslakosok is amerikában, akik életükben előszőr láttak hajókat közeledni a part felé.

aztán 84-ben én is kijutottam grazba meg bécsbe, majd az apukám viszonylag rendszeresen elkezdett kijárni és nekem egyre hétköznapibbá vált az a fantasztikus élmény, hogy sport szelet helyett milky way-t tolhattam (ami akoriban még barna volt belül, mint a mars) és a milka csoki vált egyfajta fokmérővé. a joghurtos volt a kedvencem, amiből bármikor be bírtam termelni egy egész táblával.

aztán a történelem kereke felgyorsult, mindenki bécsbe kezdett járni gorenje hűtőért meg milka csokiért, ami nekem valahogy a rendszerváltás szimbólumává vált. számomra a milka volt a nyugat. annyit értettem kisgyerekként, hogy az osztrák kiscsókáknak ez az alap csoki, míg nekünk a szinte ehetetlen boci és társai.

30 évvel később

amikor stockholmba költöztünk akkor szembetűnő volt, hogy a közértben nincs olyan nagy választék, mint akár budapesten. nehéz ezt megfogalmazni vagy tényekkel alátámasztani, de rendszeresen az a benyomásom, hogy egy adott termékből többféle van magyarországon, mint itt. svédországban van kb 2 féle tej aztán hello, otthon meg egy egész sor a hipermarketben csak tej; vagy a mosóporok…

az is feltűnt, hogy itt inkább skandináv márkák vannak, s a nagyobb, globális brandek nem annyira vannak jelen a polcokon - inkább a multik helyi cuccokat futtatnak.

csoki fronton például a marabou mindent visz, ami nagyon is érthető, hiszen tradícionális svéd márka, jó áron mérik és nagyon finom. panaszra semmi ok, ráadásul amióta a mondeléz (leánykori nevén kraft food) megvette a céget megjelent egy csomó olyan változat amiben más világhírű brandek is felbukkannak, mint pl. az oreo vagy a lu keksz.

ez mind szép és jó, DE! de nem lehet milka csokit kapni svédországban. nyilván nem akarta megkockáztatni az anyacég, hogy a lila alpesi áru kannibalizálja a jól bevezetett lokális terméket, de a gyermeki fejemmel ezt csak egyféleképpen tudtam értelmezni.

a fent említett általánosan szűk választék és a milka hiánya azt a benyomást keltette bennem, hogy svédország bizony nem igazán nyugat, hanem inkább egy elszigetelt, jóléti ország az isten háta mögött, ahol a nagy multik sem merik csak úgy teleszórni az egyen-szaraikkal a piacot.

ma azonban megtörtem. nem tudom, hogy sírjak vagy nevessek, de az alábbi látvány fogadott a kis csótányos közértben a munkahelyem mellett:

mi történik itt?! nem tudom, hogy most reménykedjek-e abban, hogy ez csak egy egyedi eset, s a lengyel kamionról véletlenül leesett raklapot árusítja ki az üzletvezető? mivel ez a sokkoló látvány egy országos bolthálózatban, a hemköp-ben vágott gyomorszájba azt kell gondoljam, hogy svédország egy újabb erős bástyája esett el, s a globalizációt semmi nem állíthatja már meg.

a gyermeki énem azonban nagyon megörült, s mint egy hörcsög azonnal magamhoz ragadtam 3 táblát. aztán a bandi bácsi megszólalt bennem, s iszonytató önmérsékletet tanusítva visszatettem kettőt a kupac tetejére s csupán egyetlen “chips ahoy!”-jal a kézben léptem a kasszához.

most éppen ezt csócsálom, s bár még sosem ettem ilyet a lila csomagolás meg a csoki bevonat visszahozta mindazt, amit 8 évesen gondoltam a nyugatról.

megérkeztem.