Kövér, sokat dolgozó lányok akik sportolnak

Ti hogyan csináljátok, hogy munka után (előtt??) még van energia mozgásra, hogy a faszomba nem fáj mindenetek és lesztek indokolatlanul idegesek már a gondolattól is, hogy a legszivesebben mostazonnal lefekudnetek aludni, de előtte még ki kell köpni a tüdőt és le kell izzadni, ja amúgy főzni kéne és takarítani is, esetleg valami lightos kikapcsolódás is férjen bele a napba

Hát nem tudom

Nagyon elterveztem én ezt a dolgot, van uszodressz, kis súlyok itthonra, de nagyjából a 10. guggolásnál amikor akkorát pattan a régen megrepedt-soha nem kezelt-azóta nem teljesen 100%os térdem hogy dühből vágom a sarokba az egészet én ezt nem tudom csinálni addig hízom míg bele nem fulladok a saját hájamba

- azt mondják, hogy ha az embernek az agya zsong, és attól fáradt, nem fizikailag, akkor a mozgás után az agyad felpörög, és a tested fárad el. Csináltam néhányszor én is, nem esett rosszul. - én ilyen low impact kardiókat nyomok, vagy leslie sansone-ra sétálok gyorsan 15 percet, ha semmi kedvem, 30-at, ha van, az tényleg nem poén, ha megszaka benne az ember. - azért többnyire inkább csak nem mozgok, az a tuti :D - a mozgás kalóriaégetés szempontjából sokkal kevésbé hatékony, mint a mindenféle kalóriadús kaják kiváltása kevésbé kalóriadússal, vagy a mennyiségek, vagy a nasik csökkentése, szóval a bevitel szabályozása. Inkább arra jó, hogy az ember fizikailag jobban érezze magát, esetleg formálódjon, meg talán az is jó érzés, hogy az ember akkor inkább úgy érzi, hogy tett valamit, mint akkor, amikor az ember valamit NEM tesz meg.

De van egy olyan érzésem, hogy ezeket te is tudod, és túl későn jöttem rá, hogy ez költői kérdés volt, bocsi :D

hat opnak uzenem h menjel el uszni elsokent, meg setaljon sokat. eleg hetente ketszer sportolni, mert foleg eletmodot kell valtani kell (kene,ugatom en aki egyszer letolt 20 kilot de aztan vissza is szdte:D)

es melegits be, barmit csinalsz..

javaslom a porc es izuletvedo tabilettakat, meg az este nem vagy alig evest...

Ja, hát van, akinek könnyebb úgy mozogni, hogy kimozdul, mert otthon nem veszi rá magát, bár ezt úgy, hogy akkor munka után rögtön oda. Én viszont csak itthon tudok edzeni, általában fitnessblenderre tolom (azaz évi átlagban heti egyszer 15 percet, ehmööö...), mert szuper a kereső az oldalukon (mennyi idő, milyen nehézség, milyen eszközökkel, milyen területet), és hatalmas a választék (kivéve nem guggolós fenékgyakorlatokból, de hát ők sem lehetnek tökéletesek).

Én egyébként személy szerint utálok guggolni, és ha van is olyan gyakorlat a videóban, kihagyom.

nem voltam kövér, a BMI normál határából éppcsak kint voltam és nem dolgoztam sokat, de leadtam 20 kilót (jó, 18-at) és nem szedtem vissza, így ér...?

(-szard le a takarítást, a főzést is, heti egyszer elég, eláll a fagyasztóban a maradék, ha nem te vagy az egyetlen felnőtt akkor ő is beszállhat a főzésbe) -a kardiós edzés a 20-30. perc UTÁN kezd jó lenni, akkor viszont jó. Annyit ki kell bekkelni. Hasznos, ha van a lakóhely mellett egy edzőterem, oda ha már eltolod az arcod akkor már bele is kezdesz, mert ciki ott ülni, amíg mások nyomják -sok koffein, pörgős tücc vagy bármilyen zene hangosan, amitől beindul a ritmusra bólogatás reflexe. Teremben könnyebb, ott ez adott. -Kíméld a térdedet, annyi minden van még, amit csinálhatsz, túlsúlynál az amúgy is gyenge pont -kajálásra figyelj. Attól fogysz, a mozgástól, pláne ha kövér vagy és rossz kondiban, nem fogsz, mert kevés kalóriát égetsz, mert kifulladsz hamar. Az edzés jó, formásít a zsír alatt, jobb lesz az állóképességed, esetleg izmosabb leszel. Lefogyni nem fogsz tőle. Még ha keményen tolod, sem, de ha csak lájtosan, akkor pláne nem.

Megtaláltuk a lelki társainkat

Hétvégén volt társasozás barátokkal, köztük egy párral. Kiderült, hogy fel tudják oldani egymás telefonját, még valami poénnal el is ütötték a dolgot, mintha kicsit ciki lenne. Mondtuk Danival, hogy mi is. Sőt, még a Google fotók is meg vannak osztva egymással. Azt mondták, mi vagyunk az első pár, akik nem szörnyülködnek ezen :D

Es a privat szfera, mint olyan????

az én telefonom és bankkártyám pin kódját is tudja a feleségem. elméletileg én is tudom az övét, csak mindig elfelejtem mert nincs rá szükségem.

Fel tudjuk oldani a férjemmel egymás telefonját, és -spoiler alert- nem csináljuk! Nincs rejtegetni valóm, neki sincs, de tiszteletben tartjuk egymás privát szféráját. Nincs ebben semmi fura.

nálunk is kb ez van... nem fogjuk nézegetni, hogy ki kivel beszélget messengeren, mert úgyis elmeséljük egymásnak, ha fontos :D

nálunk én is tudom a nejemét meg ő is az enyémet. ő bele is szokott kolbászkodni a telómba, annak rendje és módja szerint és mindig el is kapja az ideg, amikor meglátja, hogy a koleganője (nevezzük valikának) már megint vmi vicces faszságot küldött, amit neki nem (mer én viccesnek tartom, ő nem). egyébként teljesen ártalmatlan kügyünk hüjeségeket egymásnak hetente kétszer kapcsolat. szóval sokszor gondolom én is azt, hogy bárcsak ne tudná feloldani a telóm. most én nem csetelhetek nőneművel vagy mi a faszom van? azért mert hasonló paraszt a humorunk még a feleségemmel akarok élni, nem valikával, aki olyan poénokat nyom, mint én. pedig úgy alapjában meg van köztünk a bizalom és összhang, meg is beszéljük egymással kit tartunk jó csajnak, faszinak meg ilyesmi. persze értem, hogy miért féltékeny, mert vele nem tudunk ezeken a poénokon együtt röhögni, valikával meg igen. szóval ez a telefonlezárosdi nem pusztán bizalom és szimbiózis tengelyen mozog, hanem vszeg a többség nem akar magának felesleges feszkót. egy szó, mint száz, szerintem lehet jó úgy is egy házasság, ha zárják egymás elől a telót, mert nem biztos, hogy a zár mögött rejtegetni való van. azért a valikát szívesen megbasznám.

reblog for dat uccsó mondat, amúgy kurvajó reblog, de most nagyon röhögök :D

A tumblidat nem olvassa?

Ha nem tudom feloldani a ferjem telojat, megis hogyafaszba keressem meg a sajatom, hat nem tudom megcsorgetni... Es forditva.

Nálunk ezért van vonalas telefon.

Mi a tartózkodási helyünket is megosztjuk egymással a Google mapsen.

Az ujjlenyomat olvasóba mindkettőnk telefonján rajta van a másik ujjlenyomata is, hogy fel tudjuk oldani a telefont. Csak a céges, amit zárunk, mert az céges.

“mindig el is kapja az ideg, amikor meglátja“ “vszeg a többség nem akar magának felesleges feszkót“ Erre mondjuk érett emberek között az a megoldás, hogy tudom, hogy x dologtól feszkós leszek és majd balhézok, holott tudom, hogy ez hülyeség, meg nem segít semmin, sőt inkább ront TEHÁT jól nem nézem meg. Ezért. Kikerülöm a saját hülyeségemet. Kettes verzió, hogy infómán vagyok tehát megnézem, idegesít ÉS nem mutatom, burkoltan sem, mert tudom, hogy hülyeség és csak feszkót okozna kettőnk között, és a legutolsó dolog, amit akarok, az az, hogy a párom arra vágyjon, hogy bárcsak el tudná zárni előlem a telefonját. Ennél még az is jobb, ha megdugja a valikát. Biztos lehet jó a házasság egy éretlen emberrel aki elől el kell titkolni ártalmatlan dolgokat (meg olyanokat, amik ugyan nem jók, de léteznek és nem múlnak el), de... hát, kinek mi a jó, meg mihez képest. Afrikában meg éheznek.

...anno a férjemnek bármijét meg tudtam volna nézni, de nem néztem meg, nem mert privátszféra, hanem mert lusta disznó vagyok, olvasgasson listákat meg ilyeneket akinek hét anyja van.  Én lusta és önző vagyok, tehát a férjemet használom arra, hogy előszűrje nekem a dolgokat, szóval ha van valami, ami érdekelhet engem, majd elmondja magától. (az meg emltésre sem méltó, hogy teljesen megbíztam benne)

Mindennapi feminizmus

Kicsit morgóssá tesz, hogy egy buliban egy srác addig nem száll le a barátnőmről és rólam, amíg nem mondjuk, hogy mindjárt jönnek a hozzánk tartozó férfiak. (vagy mi tartozunk hozzájuk?)

Addig a nem semmit nem jelentett, az egyetlen valid indok arra, hogy miért nem megyünk vele az az volt, hogy férfiakkal vagyunk…

Az utóbbi pár évben volt olyan is, hogy a srác fel akarta velem hívatni a vőlegényemet, habár mondtam, hogy felesleges, mert ő mindenhova elenged (sic!) , csak én nem akarok menni.

Biztos az én hibám, biztos olyan fejet vágok, hogy én bárkivel szórakoznék, csak a rajtam uralkodó férfiállat nem engedi.

Miért, mit mondasz mielőtt az jön elő, hogy jönnek a barátaitok? 

“Nem”

“Nem szeretnék”

“Köszönöm, de nem”

De meghívlak egy italra… -> köszönöm, de nem -> most miert vagy ilyen? Csak egy italra hivnalak meg -> köszönöm, de a barátom épp hozza nekem -> ja hogy sráccal vagy? Akkor bocsi.

Ugyanez csocsóval: nem szeretnék játszani -> a barátom biztos szívesen játszana (ja hogy akkor mindegy)

Ugyanez más bulihellyel: nem akarok vele menni -> várjuk meg a barátom, mert ő is szívesen jönne (akkor mindegy)

Volt hogy baratnőmmel mondtuk, hogy zavarnak minket a beszélgetésben, nem akarjuk a társaságuk, leszarták és leültek. Addig ültek, amíg meg nem jöttek a barátaink.

De tényleg lehet, hogy az én hibám és a szám nemet mond, de közben a szememmel buja jelzéseket küldök :D

Aham. Most ez olyan nagy baj, hogy 2-3-szor megkérdezi? Csajok, ne már backi… 

És igen, szeretitek tesztelni az embert, hogy kitartó-e, ez ösztönös nálatok, nálunk meg erre reakcióként a további próbálkozások. Valamint sokszor a meglepettségtől, vagy attól, hogy tartotok egy idegentől mondtok nemet. 

Mikor meg megmondod, hogy barátod van meg is értik azonnal. Nem értem hol a probléma!

előre is elnézést, mert indulatos leszek: a jóédesanyàtok picsáját szeretjük mi tesztelni az embert, ha azt mondom, hogy nem, az kurvára nem, akkoris ha szingli vagyok meg akkor is ha nem, annyira elképesztően gecijó lenne, ha felfognátok végre! köszike :)))

Ne haragudj, de mi ez az általánosítás? :D azt akartad írni, ugye, hogy TE nem szereted tesztelni az embert? Te ilyen határozott vagy (szórakozzon veled akinek hét anyja van), ettől még sok más nő szeret köröket futni. Vannak ilyenek is, olyanok is, tudod, az általánosítás nem visz előre!

@nagydomo tökéletesen leírta

haver, könyörgöm olvass már bele a többi reblogba a csajoktól és aztán gondold újra ezt :DDDDDDD

De amúgy az megvan h itt a tumblin nem az ország pontos demográfiai mását olvasod?

Nem az van, hogy a Nagy Tumbli Falu tartalmaz egy rész szolnoki batikolt pólós képzőművészt, egy rész konzervatív zalasámsoni földművest, egy rész szélsőbalos komlói bányászunokát, stb, és a nagy egészből lehet következtetni nagy csoportok, pl a NŐK véleményére?

Az megvan h ehelyett felülreprezentáltak az idegbeteg nagyvárosi vénkisasszonyok?

Mert a “tumblin csak idegbeteg nagyvárosi vénkisasszonyok vannak” nem általánosítás.

Mert gondolom, hogy a nőket védeni próbáló megmozdulások, kísérletek arra, hogy a nők véleménye (együtt azzal a kifejezéssel, hogy a “nem az márpedig “NEM”-et jelent) bizonyára csak tumblis idegbeteg vénkisasszonyok kezdeményezése.

Mert bizonyára a nőkkel szemben akaratosan fellépő, a “nem”-et elfogadni képtelen hozzáállás problémájának elbagatelizálása nem egy gondolkodást és empátiát igénylő probléma elfedése.

Mert azt mondani nőknek, hogy ti úgyis megszokták ezt meg ti valójában ezt szeretitek és ösztönből csináljátok nem egy társadalmi csoport lekezelése.

Mindent értek.

Hazudsz. Én azt írtam, hogy _felülreprezentáltak_ az idegbeteg nagyvárosi vénkisasszonyok (továbbiakban INV-k), te pedig már úgy állsz bele, mintha azt írtam volna, hogy _kizárólag_INV-k vannak. Hazudsz.

A no means no-ról az a véleményem, hogy bizonyos nőknek kapóra jön az előretörése, bizonyos nőknek nem (utóbbi csoport pl a bizonytalanabbak, a már megénekelt tesztelgetősek, az udvarlást szeretők). Ebből is látszik, a nmn nem egy tisztán pozitív hozadékú kezdeményezés.

“nem tisztan pozitiv hozadeku”

ez aranytevesztes. nezzuk mar meg, milyen kockazattal jarnak ezek a hozadekok, jo? az, hogy valakinek erre volna igenye, es nem kapja meg, kicsit kevesbe sulyos ugy, mint a zaklatas. legalabbis minden normalis ertekrendu ember szerint.

Jól értem, hogy odamenni többször az zaklatás?

Óvatosan ezekkel, ismerjük a nézetet, miszerint visszamenõleg kárpótolni kell az afroamerikaiak leszármazottjait a rabszolgaságért, nehogy valami nagy dili legyen a vége ennek is.

a zaklatas annak a hozadeka lenne, ha a no means no elv soha nem is letezett volna. na nem mintha igy egy csapasra megszunt volna, errol szo sincs

a zaklatas azon a skalan van, aminek a vege a nemi eroszak, es az eleje az eroszakos nyomulas, amikor nem veszed figyelembe a masik fel elutasitasat (jelen esetben az “odamenni tobbszor” ez a kategoria). de miert is kell magyarazni ezeket? remelem, nem azert, mert ossze akarod mosni a fogalmakat…

Utolsóért reblog.

*Csípem amikor egy másik egyed elmagyarázza az én véleményemre, hogy én igazából az ellenkezőjét érzem, csak xyz okból megmagyarázom magamnak/neki, hogy, de közben meg ösztönösen és tudatalatt. Egy dolog, hogy az ember az ilyen dolgokat esetleg tényeg nem látja pontosan - azért hívják ugyebár tudatALATTinak - de hogy egy tök másik idegen ezt valamiért tudja, sőt, nálam jobban tudja, hát ez kész. És igen, ha nagyon ideges leszek tőle, akkor a tipik kitérő válasz az, hogy jó, oké, lehet, hogy te nem, mert te a kivétel vagy, de a nők(/bármely csoport, amihez tartozni vél engem) általában igen, és ő ezt tudja. (melóban egy imádnivalóan szar indoklás az illető fickó mindentudására az volt, hogy ő orvos (tényleg az volt) és ő tanult fél évet pszichológiát is, tehát ő magától értetődően jobban tudja az én vágyaimat, mint én magam.  Igen, másfél óra ismeretség után, és tekintélyelvet bevetve egy kicseszett féléves egyetemi kurzusra hivatkozva. Elképesztő.) Az eredeti helyzetre: én úúúúúgy lennék néha az ő helyükben. Mert fogadjunk, hogy én hapsira hivatkozás nélkül is úgy el tudnám küldeni ezeket, hogy nemhogy hozzám nem jönnének többet, de .... szóval na*. Néha jól esne kicsit levezetni a feszkót és az értetlen hülyék tökéletes célpontnak tűnnek. (sincity Marv “I love hitmen” mintájára) ja meg biztos mindenki ismeri, és igen, ezeréves cucc, de így: (https://xkcd.com/1027/)

*ez nem igazolja, amit csinálnak, ne értsétek félre, csak ezt már elmondták mások, nem akarom más szavakkal én is elmondani ugyanazt

Nagyon sajnálom

De a méret nagyon is számít….

alig ismerek olyan not, aki igazan kepes huvelyi orgazmusra, a termeszet vagy akarmi alapvetoen csikloorientalt, ugyhogy el nem tudom kepzelni hogy a nagyobb meret miben is befolyasolna a szexualis elvezetet. hozzateve azt is hogy a huvelyi orgazmus sem 18 centitol indul. nyilvan lehet te a kivetelek koze tartozol akinel ez a ketto megvalosul, de az olyan ritka kivetel hogy kar alapozni ra egy ilyen szexista kijelentest. mert a meretkerdes a nok ilyen mindennapos szepelgeseiben pont az, ami a pasiknal a ‘nagyon sajnalom, de az a plusz 5 kilo nagyon is szamit’.

a fasz meretenek tuldimenzionalasa egy ilyen alapvetoen a porno altal a nokbe ultetett pszichologiai kibaszas.

Bocsi de én ezt hulyesegnek gondolom. Nekem (és elég sok lány ismerősömnek), van hüvelyi orgazmusa, és volt már rá példa, hogy olyan pici faszú palival hozott össze a sors ( értsd. KB max 8 centi), hogy meg sem tudott dugni. Ez egy kapcsolatban szerintem igenis fontos. Nyilván mindenkinek más az ideális, de akikkel eddig beszéltem az ügyben egyik sem szült gyereket, és nem egy ribanc aki lefekszik mindenkivel, szóval nem a tág Pina a lényeg. Szexista vagy nem, szerintem - megegyszer mondom - rohadtul számít a lényeg.

lehet hogy te hulyesegnek gondolod, de te es a baratnoid a szabalyt erosito kivetelek koze tartoztok, ami a meret tuldimenzionalasat illeti, mert szamos kutatas szerint a nok egyreszt nem vagynak mehfalklopfolasra, masreszt a 85 szazalekuk elegedett a mindenkori partneruk faszmeretevel. es hat persze ossze lehet futni 8 centivel, ami tenyleg nem nagy ha erektaltan ekkora, de megint mondom hogy a nok nagyjabol ketharmada a csiklojaval elvez el, ahhoz meg a nyelv hosszusaga is boven eleg ugyhogy a meret kerdese itt is a mindegy kategoria. nagy altalanossagban a huvely felso reszeben alig vannak a csiklohoz merheto surusegu idegvegzodesek, es hat meg lehetne itt emliteni a g pontot is, ha mar melyebb dolgok, de azt olyan egyertelmuen meg nem bizonyitottak be hogy egyaltalan valid dolog.

szoval en elhiszem hogy neked ez a szemelyes izlesed es vizualisan jol mutat a megtermett fasz, de alapvetoen a farok meretenek nagyjabol nincs jelentosege a dugas elvezetet tekintve

Szerintem meg de. Meg más ismerőseim szerint is. Azt is írtam mindenkinek változó, én pl nem szeretem ha nyalnak órákat, és el sem tudok úgy menni, de akkor nyugodj meg, hogy nem számít a méret.

Persze. Haha.

most erre mit mondjak? elmondtam a tenyeket, amik kutatasokon alapulnak, ha mar az ember erzekszerveit is (amugy sajnos valoban) megteveszti a folyamat ra omlo megtevesztes es befolyasolas. erre te azt mondod, szerinted meg nem.

jo

ó de hát a rúdméregető fiatalasszony törölte is az origi posztot, pedig nagyon sokat megtudhattunk belőle és a reblogokból a méret a lényeg jelleggel az átlag magyar tunblis érdekes preferenciáiról. :/

de miert torolte? tenyleg tanulsagos volt, csak bem feltetlenul azzal a cellal aminek o szanta, dehat mit jovok en a cosmopolitan know how trendekhez

mert önélzetes kis latol, sokadjára csinálja már ezt, rantel valamit, aztán amikor elmondják neki mások, hogy vannak dolgok, amik nem biztos, hogy úgy vannak, ahogy gondolja ésvagy nem csak szélsőségek vannak a világon, akkor sértődés, hiszti, blogtörlés, majd pár hó(nap) múlva új acc

De hát komolyan kivagyok, hogy még mindig mindenki a hosszal jön, és nem a vastagsággal, hát ez csak az én rigolyám???

az enyem is, feel yay sis….  de ha nincs hozza “technika” akkor szart se er barmekkora…:D

@hungariansexworker nem csak te vagy így, ha választhatnék, hogy plusz 2 centi hossz vagy plusz egy centi átmérő, akkor #TeamPluszÁtmérő

@valogataskazi (szerintem nem sikerült betagelni), jó, de ceteris paribusban gondolkodj… :D

De, számíthat, mint ahogy az öt kiló is számíthat. Lehet technikával megoldható vagy kikerülhető probléma, lehet (a szerelemből fakadóan ) megszerethető kis testi hiba, az is lehet, hogy valakinek tényleg nem számít. De azért nem kellene úgy tenni, mintha mindannyian a felhők magasában lebegő éteri lények lennénk, akiknek csak a lélek számít, meg az igyekvés. Eleve nem értem, hogy hogyan lehet a szexuális preferenciából, vonzódásból erkölcsi kérdést csinálni. Illetve értem, csak butaság.

....pornóból származik, hát, lehet. Csak az a baj, hogy a pornón kívül másunk nem nagyon van. Mármint mégis hol máshol lehetne látni/hallani/olvasni élvező nőket? A téma maga tök új, valahonnan származnia kell a felvetéseinek. És akkor inkább  származzon a pornóból, mint a viktoriánus erkölcsből.

Azon azért annyira röhögök, amikor a melós e-mailcímemre jön például egy Lidl-spam :D

Mai nappal ismét elkezdtem a “fogyókúrát”, egyelőre lájtosan, mondjuk egyek annyit, amennyi a súlytartáshoz kell. Negyed 9 van, de én már azon izélek, hogy ha kenyeret is akarok enni, meg zabkását is (csokis instant cucc, MERT MENSTRUÁLOK ÉS MEGÉRDEMLEM), akkor mi van, ha túllépem… hát kell nekem ilyen hülyeségekkel szórakozni :(. Igazából egy nagy-nagy ristorante pizzát ennék.

Legutóbb olyat kaptam, ami tisztelettel arra kért, hogy menjek, és szavazzak a Jobbikra. És beszéljem rá az ismerőseimet is.

Ez hol ment, hogy tudom, hogy ismerem, de fogalmam sincs, hogy honnan??

Kb mindenhol mindig. Minden harmadik filmben, romkomtól akciófilmeken át a gyerekmesékig.

De mondj egy példát, mert megesz a kíváncsiság!!

A lányom a Gru 3-ból ismeri, én nem emlékszem pontosan melyik gyilkolászós filmben hallottam utoljára, de 2015-ig tartóan itt van pár tucat filmkredit: https://en.m.wikipedia.org/wiki/Happy_Together_(song)

Na, most úgy jártam, mint amikor lecsesztem @east-n-roll-t, hogy a neten könnyen utána tud nézni, mi a CIM. De mentségemül szolgáljon, hogy én azt hittem, ez a banda mostani, és valami évtizedekkel későbbi Beatles-utánzat :DDD. Szerintem amúgy a Scrubs lesz az.

Baszki ez beragadt. Hallgatom már fél órája körbe-körbe,tetszik, de most már akár ki is kapcsolhatom, hang nélkül is megy körbe-körbe a fejemben.

Na jó, két dolog van, ami azért eléggé para, hogy még nem oldódott meg, tekintve, hogy a következő a pszichológussal az utolsó alkalmam.

Az egyik, amikor dühkitörésem van. Nagyon ritka, meg az is kell hozzá, hogy egyedül legyek itthon, de olyankor eléggé ööö, csapkodok, mindent. Erősen. Most is ciki egy kicsit, mert néha megijednek a macskák - azért nem annyira,a z első három ilyet rezignáltan nézte mindettő -, de később lesz igazán ciki, ha a gyerekeimet ijesztem meg vele. 

A másik, hogy KÉPTELEN VAGYOK KONFLIKTUST FELVÁLLALNI. Az egész amúgy még tegnap kezdődött, amikor késő este hazajöttem, és nem volt egy kurva tiszta villa, hogy egyek. Oké, kanál meg kés volt, de baszki, az úgy mi, hogy nincs villa (és mellette áll a halom, kétadagnyi mosatlan)? Én továbbra is szeretek mosogatni, szóval sokat mosogatok, de van, hogy nincs kedvem, vagy időm nincs, vagy mittudomén, az elég rosszul érint, hogy ha történetesen két napig nem csinálom, akkor ez az eredmény. És már a fejemben is körvonalazódott, hogy hogyan mondjam úgy, hogy ne az legyen az üzenete, hogy micsoda szemét dögök a többiek, hanem legyek “megoldásorientált”, azaz az legyen a dolog üzenete, hogy nincs tiszta villa, ami nekem nagyon fáj, és mi lenne, ha lenne mindig tiszta villa. Nem kéne belemennem abba, hogy a két lakótárs közül kinek nem a hibája, mivel azt úgy egyébként tudnám, hogy valószínűleg nem az enyém, mert én elég rendszeresen mosogatok. De mégse tudom megtenni. Annyit csináltam, hogy elmosogattam azokat, amikről biztosan tudom, hogy én használtam, a többi meg most pont nem érdekel.

A másik, amit nem tudom, hogy elcsesztem-e, és esetleg ezt is megoldásorientáltan kellett-e volna megközelíteni, az az, hogy kifogytak dolgok a háztartásból. Ma voltam amúgy bevásárolni, de az egyikről tökre nem tudtam, hogy elfogyott, a másikról igen, de eszembe se jutott, a harmadik meg elég nagy, azt baromira nem akartam végigcipelni. Úgy voltam vele, hoyg az utóbbi nemtudomhány hónapban kb én pótoltam mindent, ha valakinek nem tetszik, hogy én mondom meg, hogy vegyenek, az vegyen magától. De itt is felbasztam magam azon, hogy az egyik kapásból azt válaszolta, hogy ő két napig nem lesz itthon, szinte rögtön, és amikor visszaírtam, hogy annyit kibír, hirtelen eltűnt, és rögtön arra gondolok, hogy direkt, mert sértőnek érzi, hogy neki kéne vennie. A másik meg szerintem azt fogja mondani, hogy ő úgyse lakik itt már, csak egy hétig (amire azt fogom mondani, hogy de az előző x hónapban meg itt lakott, és akkor nem kellett semmit vennie). Mondjuk azt valószínűleg abba kéne hagynom, hogy azon agyalok, hogy mit gondolhat a másik, hát sajna pont nem tudom, majd elmondja, ha akarja.

Ma amúgy is irtó feszült vagyok, ez a szokásos pms+hülye idő kombó, és még hétvége is van, nem aludtam ki magam, mert éjfél körül még mindenki zajongott (lakótárs, macskák, szomszédok), szóval igyekszem nem ma megbeszélni mindent. Meg azért sokminden majd eléggé megoldja magát, pl. az a lakótársam, akire most épp jobban fújok, hamarosan tényleg elköltözik. Ő egyébként egyben a barátnőm is, de ez a mostani együttlakás nagyon nem jött össze. Persze emiatt is rossz érzésem van, miközben úgy is felfoghatnám, hogy van ez így, ez még nem jelent semmit, csak annyit, hogy nekünk nem kéne együtt laknunk.

Ja, és dél van, a főzést még el se kezdtem, de szerintem nem is fogom, csak holnap, vagy ma később, no pressure. Úgy is felfoghatom, hogy még csak dél van, tervezek némi komolyabb szakdogázást, meg egy kis mozgást, de egyébként azt csinálok, amit akarok.

izé, az a baj, hogy most épp megértem a lakótársaidat, a mosogatással kapcsolatban. Én sem tudnék ennyire összehangoltan együtt élni valakivel. Mármint, ha az én dolgom hogy legyen tiszta, akkor figyelek rá. Ha hozzászokom, hogy másvalakinek ez mindig fontosabb, és a probléma ilyen módon “önmegoldó“, akkor nem fogok hirtelen váltani a hozzáállásban, legalábbis nem két nap alatt. (egyéb dolgokban meg a lakótársak potyásoknak tűnnek, de valószínűéeg nem rossz emberek, nem mind, hanem a rendszer volt számukra nem könnyen tartható. Ilyen közös lónak túrós a háta dolog, talán. Tipikus lenne.) (a férjemmel eleve én csináltam minden olyan házimunkát, ami nem az ő “saját cuccaihoz” kapcsolódott, ami egyre bénább érzés lett idővel, mert mintha én lennék az anyuka, ő meg a gyerek, aki csak a “saját szobájáért” felel (ezt ő ilyen te tered-én terem egyenlőségnek érezte, az meg nem jött le neki, hogy a klotyó nem öntisztuló, és hasonlók, nem mintha én olyan gyakran pucováltam volna, de ebbe az is bejátszott, hogy nem éreztem igazságosnak, hogy én igen, miközben ő nem... ebből a rendszerből az következett, hogy a végén én is kevesebbet csináltam, mint egyedül élve csináltam volna, és káosz volt, meg kosz.). Bonyolultabb volt a dolog a sima lustaságnál, meg voltaképpen eléggé kicsi probléma volt a nagyokhoz képest, de akkor is szar volt). Rengeteget laktam koliban, ami hasonlít egy albérlethez, és ott nagyon hamar rájöttem, hogy nekem még a közösen vásárolt doboz tea igazságos és összehangolt pótlása is nehézséget okoz. A többieknek nem okozott, nekem igen. Mert akkor most komolyan azon kell *gondolkodjak* hogy ki mennyit fogyasztott, mennyit volt otthon, a múltkor ki vette, hogy én igazából a másik típust szeretem. (külön izgalmas téma lehet a vécépapír igazságos vásárlása, amihez számon kell tartani mindenki vécézési szokásait, vagy lehet felesben, és akkor valaki úgy fogja érezni, hogy őt lehúzzák, mert a másik naponta hatszor jár és mindegyikhez másfél métert elhasznál, bezzeg ő csak x-szer, és megoldja három lapnyival). Én nullakonvergens időt akarok az ilyesmin gondolkodni, és olyan rendszert szeretnék, ahol lehetőleg nem kell figyelnem, meg összehangolódnom. Mármint kevés ilyen energiám van, és inkább hasznosan használnám. Szóval koliban én pár hét után áttértem a “mindenből saját“ rendszerre, akkor is, ha pl x féle fűszert az életben nem használok el egyedül, előbb fog rámrohadni, de akkor is. Ugyanez az evőeszközzel, edénnnyel: mindenből sajátom volt, amit külön tartottam és én mosogattam, illetve ha nem mosogattam, akkor is külön tartottam, tehát másokat nem zavarhatott a dolog. És persze saját klotyópapír, saját mosószer, mosogatószer. Emellett lehet kérni és kölcsönkérni, ami külön aktus, nem pedig rendszer. Emellett sajnos még mindig kénytelenek voltunk koordinálni a takarításos dolgokat, de így azért egyszerűbb volt.

Elkezdtem nézni valakinek a fogyókúrás-edzős vlogját, és egyrészt sok gondolatom lett, másrészt indokolatlanul felbasztam magam. Jó, nem basztam fel magam ANNYIRA, épp csak annyira, hogy írjak egy bejegyzést, az indokolatlan jelző meg azért van, mert tökéletesen tisztában vagyok azzal, hogy ez olyan apróság, hogy tényleg csak arról van szó, hogy engem személyesen idegesít, de attól még nem küldenék senkit máglyára, aki ezt csinálja.

A kiindulás az volt, hogy a vlogger meghízott az elmúlt pár hónapban. Tekintve, hogy a kiinduló súlya rettenetesen alacsony volt,  ez nem akkora baj, meg a jelenlegi súly se olyan hatalmas, hogy ezzel gond legyen, de értem, hogy zavarja, engem is zavar két kiló, pedig nem kéne. Na, ebben egyébként az a lol, hogy ha rajtam múlna, simán át tudnám úgy pakolni, hogy elégedett legyek*, de hát nem tudom csak úgy bárhova pakolni (vagyis hát az elég drága lenne), tehát marad az, hogy edzegetek, meg figyelgetek a kajára.

Ami felbasz, az az a része, hogy az emberek nagyrészt azért kezdenek el az étkezésre figyelni és mozogni, mert nem tetszik a látvány a tükörben. És persze közben nyilván belegondolnak, hogy mégiscsak egészségesebben kéne étkezni, meg mozogni, mert annak amúgy is egy csomó pozitív élettani hatása van, de a kiindulópont mindig a külső. Igaz, ha belegondolok, akkor ezt végülis a vlogger is mondta, szóval nem kellett volna, hogy felbasszam magam :).

Mellesleg a tegnapi szextől izomláz van a tricepszemben, ami tökjó, viszont azt hiszem, meghúztam a hátamban egy izmot, és most fáj :((((.

Azt is mondja a vlogger, hogy ő régebben azt ehetett, amit akart, és nem hízott, de most. Nem ez a leggázabb tulajdonságom, de én szoktam kárörvendeni azokon az ismerőseimen, akik tiniként vékonyabbak voltak, mint én, és most már én vagyok a vékonyabb, pedig nem fogytam vagy ilyesmi. Az mondjuk igaz, hogy én tinikoromtól fogva figyeltem egy csomó mindenre, meg ehh, akkoriban koplaltam is, most viszont tökre azon a súlyon vagyok, mint 15 évesen (mielőtt elkezdtem koplalni). 

*na jó, ebben nem vagyok 100%-ig biztos. Tulajdonképpen csak a lábamról vennék le valamennyit, de nem tudom, hogy hova pakolnám utána, azt se tudom, hogy két kiló zsír mégis mekkora. Mondjuk valamennyit adnék a mellemnek, meg úgy arra a területre (ha egy kicsit fogyok, már látszanak a csontok a melleim között), kapna egy icikepicikét az arcom is (hasonlóan, kis fogyás után csontos lesz), a maradék meg szerintem menne a hátamra, az is csontos, elfér. Esetleg talán a fenekemre, bár oda szerintem már csak izom kéne.

“Ami felbasz, az az a része, hogy az emberek nagyrészt azért kezdenek el az étkezésre figyelni és mozogni, mert nem tetszik a látvány a tükörben.  “ Statisztikám nincs erre, de én pont leginkább olyan embereket látok, akik azért kezdik el ezt, mert különben nagyon betegek lesznek, illetve már érzik, hogy arrafelé megy a dolog. Én például valami ilyesmit csináltam. Emellett nem tetszett a látvány a tükörben, de ez nem volt elég, az egészségem miatt kaptam frászt, az adott kezdőlökést. (nem híztam vissza, de leálltam az edzéssel, és megint érzem, hogy gond lesz, ha nem folytatom) Hasonlót figyelek meg az idősebb rokonaimnál, van, aki cukorbeteg lett, leadott huszonvalahány kilót és már nem cukorbeteg.  De ő például pont szép nem lesz tőle, mert hatvan körül az embernek a bőre már nem megy össze fogyáskor. Meg látok másokat, akik hasonló okból próbálnak fogyni meg edzeni, csak nem sikerül igazán, de közben tudatában vannak annak, hogy kellene. ..ööö szóval nekem az a benyomásom, hogy ez az ítélet figyelmen kívül hagyja az emberek idősebbik felét, úgy nagyjából. Valószínűleg nem szándékosan, de valahogy ha a fiatalabb embereket nézem, akkor amikor “emberek“-ről beszélnek, akkor mintha negyven felett már nem is léteznének emberek, azok valami külön kategória számukra, átnéznek rajtuk.

Szóval @ferenc-santa megkérdezte, hogy nekem most miért megy kevésbé a haverkodás, és majdnem azt válaszoltam, hogy most még kifejezetten jól is megy, nagyjából keresem a kapcsolatot másokkal, és a szocializálódásra is megpróbálom rávenni magam (a barátnőm meg is dicsért, aztán röhögött, hogy neki olyan barátai vannak, akiket ilyenekért meg kell dicsérni). Hú, nagyon sokmindent tudnék írni, de most pont az nem jut az eszembe, amivel kezdeni akartam. A részletekbe nem mennék bele, de azt pl. tudom magamról, hogy nem vagyok túl rugalmas, nem szeretek a szokásaimon változtatni csak azért, hogy másokhoz idomuljak. Ugyanakkor azt már felismertem, hogy valamennyire bizony érdemes idomulni, de nem fogok magamtól olyasmit elvárni, ami tőlem nagyon idegen, én sosem leszek az az iszonyú szociális lény. Viszont: - azzal együtt, hogy tudom, hogy milyen vagyok egyébként, kevésbé teszek magamnak szemrehányást, amiért nem vagyok másmilyen, nem a nagyon szociális emberekhez fogom mérni saját magamat - ugyanakkor tudom, hogy nem várhatom el ugyanazt, amit a nagyonn szociális emberek megkapnak, és azt is tudom, hogy a nem szocializálódásomnak következményei vannak. Viszont segít, ha ezt nem fogom fel személyes ügyként, hogy nem kifejezetten velem van valakinek baja, hanem a viselkedésemre reagál valahogyan - nem tudom, mennyire érthető ez, de ettől kevésbé érzem azt, hogy ÉN nem vagyok szerethető ember, és azt is tudom, hogy aki szeret, annak többet is nyújtok, de az ilyen irányú kapacitásaim végesek, és eleve nem túl nagyok - a szociális szorongásom múlóban, bár ezen sokat segít, hogy alapvetően szerintem kedvelnek a többiek. Ma egy kicsit úgy éreztem, hogy kevésbé, szóval most igyekszem majd megint több dologban részt venni, de egyébként most a feladataimban is kezdem magam megtalálni. És tudom, hogy elvarázsolt vagyok, meg mittudomén, furán viselkedem sok dologban, de azt is tudom, hogy emberek ezzel együtt szoktak kedvelni, szóval ez van, fura vagyok, deal with it. (nekem ezzel kapcsolatban van egy olyan érzésem is, hogy jobban el lenne tőlem fogadva, ha “furán” is néznék ki, de lehet, hogy ezt csak én gondolom így) - azt is sikerül egyre többször megállnom, hogy irdatlan mennyiségű infót zúdítsak másokra, amik amúgy nem is érdekesek, és hogy mindenbe beleszőjem a saját dolgaimat. Ez azért még mindig nem megy ANNYIRA, de javul, és meg nem tudnám mondani, hogy mitől. Ami fura volt, hogy volt egy társaság, akikkel elmentem ebédelni, és ebből egyvalakivel dolgozom együtt (konkrétan közös feladataink nincsenek, csak mellettem ül amúgy), és vele egészen jól sikerült, hogy kérdeztem, válaszolt, kérdezett, válaszoltam, és nagyjából egyensúlyban volt a beszélgetés, és minimális erőfeszítésembe tellett. És nem tudom, miért sikerült, mással nem sikerült a társaságban, de a csapatban sem sikerül ez mindenkivel. Még mindig nem tudom, hogy hogy érhetném el ezt többször, valószínűleg amúgy továbbra is kevesebb ember fog érdekelni, mert nem vagyok olyan hú, de érdeklődő, de ez azért haladás (sikerült még egy lánnyal is, akivel amúgy sosem beszéltünk, csak egyszer, amikor lementünk kávézni).

Szóval ezek most így egészen jó dolgok. Már csak valahogyan egy randit kéne összehoznom, és már elégedett is lennék.

(ügyi vagy, amúgy, meg gratula, és tök jó, hogy kedvelnek. Átérzem, nekem nagy parám, hogy kiutálnak egy közösségből, ahová muszáj lenne beilleszkednem.) ... úgy bírom, amikor olyanok szoronganak a szociális nehézségeik miatt,  akik hozzám képest szupermenek. Nem mintha megkérdőjelezném a dolog létét, csak hát vannak szintek.  Mondjuk nagyságrendi szintek, érzésre, és te egy nagyságrenddel feljebb vagy, mint én. Kíváncsi vagyok, hány ilyen nagyságrend létezik. Az én nézőpontomból te kb ugyanolyan vagy, mint bárki más normális és szociális ember, a barátnőd talán mást gondol erről, és talán neki is van barátnője, aki*. És én sem vagyok habzó szájú tömeggyilkos, de mégcsak barlangi remete sem (khm. Ez utóbbi nem biztos. Nem tudom, mi lenne, ha nem lenne a meló.). De legalább 1-1 felállásban, rövid időtartamokra boldogulok emberekkel. Néha találkozom olyanokkal, akik még ennyit sem tudnak. Vazeg, hogy nekem mindent ki kell elemeznem...  és ami látszik, az csak az, amit nem tudok visszatartani. *hú, hogy szorongtam középsuliban, hogy ronda vagyok, kövér (normál bmi alja, korosztályomban átlagos), ronda a fejem, hogy néz ki a hasam, fujj. És volt ott telt lány is, akit emiatt emberszámba is alig vettek, pedig ő nem volt antiszoc mint én, ő mit gondolhatott, érezhetett? (oké, emberszéámba vették, csak nem nagyon voltak barátai, mert másodikban vagy harmadikban jött. Nőszámba nem vették, és ez nagyon-nagyon látszott) És ő csak telt volt, nem kövér, szerintem neki is normál volt a BMI-je. 

Lenne értelme,...

…napi 200 km-t (oda-vissza) utazni egy olyan melóért, ami hasonlóan nem közelít a végzettségemhez, mint a mostani, viszont 2-szer annyit keresnék vele?

simán

Nem.

Megdöglesz hvégére.

Koltozessel

Csak ha időszakosan, és gyűjtenél valamire belőle.

Nem írtad, hogy mennyi időbe telne ez az utazás, illetve számít, hogy mennyivel többe kerül az utazás, meg hogy mennyire tudod hasznosan eltölteni az utazási időt. Pl ha egy jól felszerelt IC visz háztól házig, akkor simán (bármit lehet csinálni, olvasni, laptopozni, stb, egy időben rendszeresen ültem a Railjet-en 4+ órákat, király hely szakmai szövegek olvasására, jobban tudok koncentrálni, mint otthon), vagy akkor is, ha megteszed az utat a sztrádán negyven perc alatt.

28 éves életem

Vettem szemkörnyékápoló olajat, és működik. Kevesebb szarkalábam van. Durva, hogy ezek működnek. Meg hogy milyen ráncos lettem.

Na de akkor légyszi, azt is írd meg, hogy melyiket!!!!

Légyszike add tovább!!!

Egy évvel ezelőtt még nem volt szarkalábam, egy sem, még  szórakoztam is magamban, hogy így harmincas második felében már illene, erre meg nincs, hehe. Most meg ööö van. Mintha. Bizonyos szögből, ha fáradt vagyok, ilyesmi, de egyértelműen megjelentek. Nem akarom, hogy most hozzák be az elmúlt tíz év összes lemaradásait, szóval én is kérem a titkot, lécciiii

Áldott legyen a neved!!!!

(most hirtelen nem találok “leborulok és csókolgatom a lábad” gifet szóval csak: kösziiiii)

A cikóriának mindig szegénység-íze lesz, tálalják akár a város legelegánsabb vendéglőjében.

Édesem, mit tudsz te a szegénységről?! Ne áltassuk egymást.

Mi az a cikoria? Most vagy túl csóró vagyok és voltam azért nem tudom mi az vagy annyira gazdag, hogy ez kimaradt!

Amúgy szegény kaja számomra; káposztás tészta. Miért? Sokáig eláll, olcsó, és rengetegszer főzte anyám hó végén… (Vagy zsíros kenyér de azt nem utáltam meg. Bár nem is eszem naponta)

Mezei katáng.

Olaszországban radicchio.

Franciaországban chirorée.

Cikóriakávé is készül belőle.

Ez mondjuk tényleg borzalmas, de én szeretem.

Hát én olyan gazdag helyen nőttem fel, hogy csak a cikóriát ismerem, mint szegény-dolgot, azt is csak a könyvek miatt. 

Én csak a kávé-verzióját ismerem, de nem szegénység miatt, hanem mert nekem úgy 15 éves koromig tiltva volt a kávé (kb azon az elven, mint a cigi és az alkohol, csak ezt hamarabb feloldották), szóval egy csomó cikóriakávét megittam a nagyinál, mert szerettem az ízét.

Nálunk a szegénység-kaják:

-olajban sült krumpli, megpucolod, felvágod, sütöd, eszed, kalóriadús és olcsó. Random alakban fel lehet vágni, tehát nem “hasábburgonya“, ha az ember ráér, akár csipsz-jellege is lehet. Az “én időmben“ értelmezhető különbség volt az előre fagyasztott-vágott krumpli és a feldolgozatlan között, szóval inkább pucoltam és vágtam. Az amúgy is finomabb.

-erre rácseszett tojások,  vagy hagyma, vagy ezek variálása, krumpli nélkül, de a bő olajos sütés kötelező. Ugyanebben a mezőnyben fut a bundás kenyér is.

-zacskó tészta, megfőzve, leveskockával, bele ami van, akár zöldség, akár virsli, esetleg krumpli, a végén levesnek nevezed

(eddig kolikaják, nagyrészt, mert nem kell hozzájuk túl sok eszköz vagy tál, és nyers hús sem. és nehéz őket elrontani)

-krumplis tészta, ezt leginkább menzán láttam, néhányszor csináltam csóróság idején, finom és olcsó, de számomra túl macerás, főleg a krumpli pürésítése.

28 éves életem

Vettem szemkörnyékápoló olajat, és működik. Kevesebb szarkalábam van. Durva, hogy ezek működnek. Meg hogy milyen ráncos lettem.

Na de akkor légyszi, azt is írd meg, hogy melyiket!!!!

Légyszike add tovább!!!

Egy évvel ezelőtt még nem volt szarkalábam, egy sem, még  szórakoztam is magamban, hogy így harmincas második felében már illene, erre meg nincs, hehe. Most meg ööö van. Mintha. Bizonyos szögből, ha fáradt vagyok, ilyesmi, de egyértelműen megjelentek. Nem akarom, hogy most hozzák be az elmúlt tíz év összes lemaradásait, szóval én is kérem a titkot, lécciiii

Ha egy ipar nem működhet anélkül, hogy a benne lévő nők egy bizonyos százaléka tetemes érzelmi abúzusnak, testi sérülésnek és szexuális erőszaknak nézzen elébe: mennyire kell becsülnöd a gecidet ahhoz, hogy igazold magadnak a pornóipar létezését és fennmaradását?

Ez egy kegyetlenül pontos és jó szöveg.

Épp olvasom a cikket, még nem értem a végére. A fenti mondat meg nagyon jó, de ugye akkor ezen az elven minden munkát betiltunk, ami nem kapcsolódik szigorúan a fennmaradásunkhoz?

Lehet, hogy nekem nem lesz időm erre, de summon @the-nerd-sexworker, hátha neki igen.

Valójában sokkal többet gondolok erről az egészről, mint a fenti bekezdésben megfogalmazottak, és nem fogom védeni a pornóipart, mert tele van nagyon gáz dolgokkal (bár nekem most főleg a kizsákmányolásról meg az egyénileg tartalmat feltöltők tartalmainak ellopásáról vannak gondolataim), de őszintén szólva már eléggé a faszkivan azzal, hogy a szexmunkánál valahogy mindig az a megoldás, hogy “tilcsukbe” (meg egyébként is ideges vagyok ma)..

Idegeskedj csak, itt egy újabb :)

https://divany.hu/eletem/2019/03/15/miert-kurvaznak-a-ferfiak/?utm_source=index.hu&utm_medium=doboz&utm_campaign=link

Ennyike.

Mivel ez egy szolgáltatás, nem kellene, hogy elvárás legyen, egyáltalán nem is értem, hogy jön ide. A többség viszont szeretné, ha a másik élvezné a szexet, más kérdés, hogy esetleg ebbe nem kívánnak sok munkát tenni.

(szerintem ez most Anglia, friss bevándorlókkal, ami kicsit más, de mégis)

Szóval

https://a.te.ervelesi.hibad.hu/hamis-dilemma

Primitív.

Ja még egy:

Hülyeség, egy szegény országból elmenni egy gazdag oszágba sok pénzt keresni, méghozzá gyorsan, hiszen nem kell nyelvtanulással vacakolni, ez nekem egy jó ötletnek tűnik.

Ha egy ipar nem működhet anélkül, hogy a benne lévő nők egy bizonyos százaléka tetemes érzelmi abúzusnak, testi sérülésnek és szexuális erőszaknak nézzen elébe: mennyire kell becsülnöd a gecidet ahhoz, hogy igazold magadnak a pornóipar létezését és fennmaradását?

Ez egy kegyetlenül pontos és jó szöveg.

Épp olvasom a cikket, még nem értem a végére. A fenti mondat meg nagyon jó, de ugye akkor ezen az elven minden munkát betiltunk, ami nem kapcsolódik szigorúan a fennmaradásunkhoz?

Lehet, hogy nekem nem lesz időm erre, de summon @the-nerd-sexworker, hátha neki igen.

Valójában sokkal többet gondolok erről az egészről, mint a fenti bekezdésben megfogalmazottak, és nem fogom védeni a pornóipart, mert tele van nagyon gáz dolgokkal (bár nekem most főleg a kizsákmányolásról meg az egyénileg tartalmat feltöltők tartalmainak ellopásáról vannak gondolataim), de őszintén szólva már eléggé a faszkivan azzal, hogy a szexmunkánál valahogy mindig az a megoldás, hogy “tilcsukbe” (meg egyébként is ideges vagyok ma)..

Én nem értek a pornóiparhoz, fogalmam sincs, hogy érzik magukat a szereplők meló közben, stb. És marhára nincs kedvem kielemezni ezt a cikket :/ Sőt, alaposan végigolvasni sem. Sajnálom.  ..ami így halványan azért előjön: Az előbb élvezettel néztem végig egy akciófilmet, ahol elég sok gyilkolás volt, és néha öncélúan is, plusz sztereotipizált népcsoportok voltak benne, ilyesmi. Attól még nekem tetszett, és tökre tudom, hogy nem minden japán gonosz, meg nem minden európai ápolatlan, és hogy az egész csak egy fikció. És főleg azt, hogy a valóságban nem illik embereket ölni ilyen lazán, mint ahogy a főszereplő megtette. Szerintem a film nem növelte bennem a gyűlöletet vagy az agressziót, inkább levezette. Ez szerintem pornónál is így működik. Vagy a lövöldözős játékoknál, stb. ..gyerekként eléggé sok frusztráció ért. Elég sok feszkó volt bennem. Ettől teljesen függetlenül nem kaptam játék pisztolyt, szerintem nem elvből, hanem mert lány voltam (legót sem kaptam, na azt viszont nem lehet fantáziával helyettesíteni, és ezért azóta is haragszom). Attól még volt játékpisztolyom, mert egy kis fantáziával sok mindent lehet annak képzelni. Játék késem is volt, az még könnyebb. Ja és játék mérgem is volt, elhasznált pici üvegekben, talán gyógyszeresüvegekben zöldesre színezett víz. A játékaimban elég sok erőszakos fantázia volt. Perpill nem vagyok tömeggyilkos, nem is tervezek azzá válni. ...sokáig tartana elmagyarázni a párhuzamot, inkább nem teszem. ...hócipőm tele van azzal, amikor a kívülállók magyaráznak az érzéseimről, meg a traumáimról, helyettem, a fejem felett, esetleg engem magamat meghazudtolva. Most épp egy pornót nem kedvelő pasi magyaráz pornós nők és pornófogyasztó pasik érzéseiről. Ettől még lehet igaza is, de engem maga a felállás már eleve irritál. 

Oké, a 13 reasons why felbasz amiatt, hogy még mindig benne van egy picit szerintem, hogy ha Hannah végigdugta volna a fél sulit, akkor megérdemelte volna, ami történt, csak hát nem így volt - ami persze baromság. Viszont úgy tűnik, hogy legalább valami statementet csinálnak arról, hogy csak azért, mert egy buliban vagy, és jól érzed magad, még nem jelenti azt, hogy utána beleegyeztél mindenbe, ami történik. 

Egyébként az a szép, hogy szexmunka-ellenesek szokták ezt néha úgy kifordítani, hogy ha te, mint szexmunkás, beleegyezel x dologba, az nem is úgy van, mert utána bármi történik, te nem csinálhatsz semmit. Egyébként ja, gyakorlatilag tényleg így van, nem tudom, el mernék-e menni a rendőrséghez*, csak ha ezt az analógiát folytatom, akkor ha a szexmunkásokat meg kell védeni saját maguktól, akkor gondolom, a lányokat is, és nem engedni őket bulizni.

Most majdnem leírtam egy sztorit, kb annyi a lényege, hogy egy házibulin jól berúgtunk, és éjszaka arra ébredtem, hogy az egyik srác ujja bennem van - ja, csókolóztunk este, szóval nyilván tök rendben van egy öntudatlan emberrel ilyet csinálni :P -, na tessék, le is írtam :D, és nem tudom, hogy mennyit tesz hozzá ahhoz, hogy én kb évekkel később fogtam fel, hogy ez mennyire nem volt oké, az, hogy hát ugye részegek voltunk, előtte csókolóztunk, biztos ő is részeg volt stb…. akkor most megint megjegyezném, hogy én számtalanszor voltam már rézeg, de valami őrült szerencse folytán mindig sikerült nem fogdosnom ilyenkor öntudatlan emberek intim testrészeit. Meg nem öntudatlanokét is csak beleegyezéssel.

*valószínűleg beszélnék egy jogásszal, hogy mit lehet tenni, hogy kik tudnák meg ebből, hogy szexmunkás vagyok stb. És van pénzem jó jogászra. **priviliged alert**, de ennek kurvára nem így kéne történnie.

“Egyébként az a szép, hogy szexmunka-ellenesek szokták ezt néha úgy kifordítani, hogy ha te, mint szexmunkás, beleegyezel x dologba, az nem is úgy van, mert utána bármi történik, te nem csinálhatsz semmit. Egyébként ja, gyakorlatilag tényleg így van, nem tudom, el mernék-e menni a rendőrséghez*“

Hátöö nem tudom, mire gondolsz, hogy nem csinálhatok semmit, ha valami történik, mert én azért szoktam csinálni sok mindent, bár nagyon ritkán kerül sor ilyesmire. Oké, ha pl a múltkori ex-harmcművész 95 kilós színizom csávó bármit megpróbált volna fizikai erőszakkal, akkor az megtörtént volna, esetleg kivéve akkor, ha megfenyegetem, hogy feljelentem, és a ház kamerái ezer szögből vették fel a külsejét, és elég meggyőző képet vágok hozzá. És közben persze el kell érnem, hogy fizikai sérüléseket okozzon  nekem, hogy legyen bizonyíték, szóval nem lenne egyszerű. De egyébként ezer dolgot tehetek, kezdve azzal, hogy azt mondom, ezt ne csináld (elsőre “légyszi”, ha ismételni kell, akkor légyszi nélkül, határozottan), folytatva azzal, hogy ráfogok a csuklójára ugyanezzel a szöveggel, aztán következik az, hogy ellököm (erre még soha nem került sor, a csuklófogás és a határozott NEM eddig mindig elég volt, illetve az, hogy elhúzódok, elfordulok) hogy fizikailag megküzdök vele (lecsapni nem tudnék senkit, de ha nem próvál megverni vagy megkéselni akkor elég jól meg tudok akadályozni egy szexuális aktust, illetve ha muszáj, eszközt is használnék, kést nem mernék, de bármit, amivel nagyot lehet ütni) és közben ordítok is vele, hogy ezt hogy képzeli. Aztán megtehetem még azt is, hogy ordítok vele, hogy öltözzön és takarodjon (kushad és megteszi) aztán fizikailag kilökdösöm az ajtón, az ajtót pedig rávágom, megtörtént eset. Vagy annyira felidegesít, hogy mellbe lököm, mire hanyatt esik. Ja és tudok harapni is, meg is tenném, egy szexuális aktus során könnyen kerülhet harapásközelbe az ember, akár intim testrészekkel is, ha megjátssza, hogy nem ellenkezik. És tudom magamról, hogy megtenném. (egyszer éjszaka megtámadott valaki, lefogni próbált, többek között befogni a számat, jó alkalom volt, hogy megpróbáljam leharapni az ujját, nos, ujjat leharapni nem egyszerű, tényleg nem, nem is sikerült pedig nagyon próbáltam, de nem hiszem, hogy élvezte. És szerintem a csont miatt nem sikerült, és nem minden harapható testrészben van csont.) Szóval a “bármi“ történés, az azért messze nem bármi. Fegyveres, pl késes támadásnál nem próbálnék védekezni, de ilyen erővel az utcára se menjek ki, ott is kb ugyanez megtörténhet. “akkor gondolom, a lányokat is, és nem engedni őket bulizni.“ És szexelni sem, senkit, és házasodni sem, és utcára kimenni sem, de kettesben maradni pláne nem.

Én se hinném, hogy ennek olyan borzasztó magas a valószínűsége, ld. velem sem történt ilyen, de ha egyébként bármi történne, tényleg nem tudom, hogy mennék-e vele rendőrségre. Azt tudom, hogy minimum egyszer mondtam már embernek, poénkodva, hogy simán feljelenteném, ha megerőszakolna - jó, szar a humorom ;), igazából az egész valahogy onnan indult ki, hogy egy olyan házban voltam, ahol kb nem voltak közvetlen szomszédok, tök távol voltak egymástól a házak, ráadásul ahogy beléptünk, azt hiszem, nem is volt valahol villany, és utána le kellett menni egy lépcsőn a bejárattól, szóval poénkodtam, hogy ideális a terep lányrablásra (meg hozzátettem, hogy amúgy tudom a teljes nevét, és egy barátnőm is tudja, hol vagyok, izé… :) ). Szerintem többször is mondtam már ilyet, bár sosem voltam olyan helyzetben, hogy attól tartanék, meg is történik. 

..ja még van az a különbség, hogy az abolicionisták mintha úgy vennék, hogy a kliensek egyrészt beteg, agresszív, perverz állatok (nem), másik részről meg úgy, hogy a nemfizetős kapcsolatok azok ilyen romantikus, elköteleződős, hosszú ismeretség, stb dolgok.

Kora huszonéves koromban (szerintem most is, csak ez épp más okból nem aktuális) nekem hajlamom volt arra, hogy nulla ismeretség után feküdjek le ismeretlen pasikkal. Lásdmég fél percet táncolunk a buliban, tetszik (/ kíváncsi vagyok), szobára megyünk, végigdugjuk az éjszakát, jó volt, még háromszor megismételtük, de lezártam, mert kezdett belém zúgni, én meg nem akartam komplikációt, amúgy szét volt esve az életem. Vagy: dumálunk a villamoson, tetszik (/ kíváncsi vagyok), szobára megyünk. Mármint spontán elmegyek egy vadidegen férfi lakására. Vagy buli eleje,  én színjózan, ő bátorra itta magát, átlagos külsejű, de aranyos srác, három percet beszélget -a barátnőmmel - aztán engem megcsókol (életem második csókja) és szobára megyünk, mert kíváncsi vagyok. És szűz is. Egy pillanatra nem voltam áldozat, és mindig egyenrangú fél voltam, az elsőt leszámítva a magam részét aktívan irányítottam, meg néha a másik felet is. Másik, hogy ha én tényleg szexelni szeretnék valakivel, és tervezetten, akkor tutibiztos, hogy nem lenne hallótávolságban senki, mert lehet, hogy nem épp a rémülettől sikítok.